címeres levél, armális, címerlevél (lat. litterae armales): oklevél, melyben az adományozó személyre szólóan címert ad, s annak viselésére a címzettet (leszármazottait, rokonait) meghatározott föltételek között feljogosítja. - A ~et kezdetben levélformában, többnyire függő pecséttel, a 18. sz-tól kv. alakban adták ki. Fajtái: 1. a címer leírását és képét is tartalmazó okl.; 2. csak a címer leírását tartalmazza; 3. csak a megfestett képet adja (ilyenkor az átírásokban rendszerint elvész a címer). - A ~ elnyerése nemesség szerzésével is járhatott, de nem minden nemesnek volt címere, és a címer megszerzése csak akkor tett nemessé, ha a kiváltság formában kiadott okl. ezt kifejezetten mondta, s e tényt egy éven belül nyilvánosan kihirdették. - ~et kiadhatott idegen fejed. is, ilyenkor a saját uralkodóval meg kellett erősíttetni. - A ~ Fro-ban a 13. sz. végén jelent meg. Mo-on először Károly Róbert adott ki. Festett címerű ~ek Ny-Eu-ban a 14 sz. végén tűntek föl, nálunk Zsigmond kir. 1405: Tétényi Imre fia Péter és utódai számára adott ki először. A vegyesházi kir-ok alatt ált. nemesek kaptak címert, a Habsburg kir-ok ~lel gyakran nemesítettek is. Egy nemesítő ~ többeknek is szólhatott, pl. 1610: Bethlen G. 128 személyt nemesített egy ~lel. - A ~ek nyelve 1844-ig lat. volt. Sz.L.